Szilágyi Péter

A tegnapi napot sokan fordulópontként élték meg az Orbán-rezsim ellenes megmozdulások sorában. Sok tekintetben igazuk van: ez volt az első olyan demonstráció, amin nem a már unalomig ismert politikai bullshiteket szajkózták, nem ugyanaz a néhány tucat tüntető képezte a keménymagot, és hát nem utolsósorban tegnap este voltak olyan számban a Hősök terén, hogy azt még a fideszes trollok sem próbálják bagatellizálni.

Más volt ez a tüntetés, mint bármi eddig az elmúlt 4 évben. Üdítő frissességet hozott az áporodott szagú ellenzéki rendezvények sora után. Természetesen volt fiatalos, a szervezők nem próbálkoztak izzadtságszagú imázsépítéssel, nem volt benne a levegőben a hátsó politikai szándékoktól, pozíció-építéstől való viszolygás, csak egyszerűen a természetes düh sodorta a felháborodott embereket. Azokat is, akik hánynak a politikusoktól. Jellemző mozzanata volt a tüntetésnek, hogy amikor Gulyás Balázs megkérte a résztvevőket, rakják el a pártzászlókat és kitűzőket, a tömeg hangos tetszésnyilvánítással fejezte ki egyetértését.

Ahhoz, hogy ez a tüntetés így sikerüljön, egy dolog volt szükséges, meg kellett mozdulnia az eddig maximum fotel-forradalomra hajlandó igen jelentős tömegnek. Ez nyilván nem a rendező, hanem a kétharmad mámorában úszó, politikai józan ítélőképességét is elveszteni látszó Fidesz érdeme. Kellett egy szikra, ami a lappangó, de választáson nem manifesztálódó elégedetlenséget robbantja. Köszönjük Fidesz. Egy olyan réteget sikerült felbosszantani, akik – ugyan eddig sem értettek egyet a Fidesszel - de eddig vagy nem érezték saját bőrükön a nerizmust, vagy pedig nem vettek róla tudomást, mert egzisztenciális, szociális szempontból nem függnek a mindenkori politikától. És ennek az adónak az ötlete azért lehetett szikra, mert a szabadságot, a világra nyitottságot sugárzó felületet támadták. Az internet ennek a rétegnek nem csupán munkája, tájékozódási pontja, de identitás-képzésének is szerves terepe. Ez már sok volt, ezért sikerült megtölteni a Hősök terét.

És ez az a réteg, ami nélkül nem lehetséges elsöprő lendületű kormányellenes hangulatot fenntartani. És ez az a réteg, ami elsőként fogja otthagyni az utcát, ha látják, vagy érzik, hogy politikusok próbálnak a hátukra mászva helyzetbe hozni magukat és pártjukat! Ezért kedves ellenzéki politikai pártok, ne akarjatok aláírást gyűjteni, ne akarjátok magatokat megmutatni a tegnapi nap kapcsán, mert ezzel csak rosszat tesztek az ügynek! Az elmúlt négy évben hiába próbálkoztatok, próbálkoztunk fogást találni Orbánékon, egyszerűen nem ment, mert nem voltunk érdekesek. És ezt belátni nem szégyen. De segítsétek elő azt, hogy a kormányváltó hangulat erősödjön! Ezt most azzal tehetitek meg, ha tiszteletben tartjátok azt, hogy a folyamatnak ebben a stádiumában ti nem lehettek kulcsszereplők. És hát tessék végre megtalálni azokat a kommunikációs csatornákat, amiken keresztül érdemben és érdekesen tudjátok elmesélni a ti sztoritokat. Nem, nem azt, hogy miként akarjátok a pozíciókat egymás között felosztani, hanem azt, hogy mit kínáltok Magyarország számára! És ebben kapjátok össze magatokat, mert a következő választás nem 2018-ban lesz!

Mesterházy Attila előszeretettel beszél arról, hogy ez az MSZP már nem az az MSZP. Hangsúlyozza, hogy mind a párt, mind pedig annak vezetősége megújult, megfiatalodott, tanultak a múlt hibáiból. Ennek a megújulásnak a jegyében került kacskaringós úton a budapesti MSZP élére Molnár Zsolt.

Az április 6-ai „kormányváltó szövetség” súlyos bukása után a baloldal nagyon komoly válaszút elé érkezett: vagy sikerül hiteles módon alternatívát kínálni az immár hárompólusúvá vált politikai mezőnyben, vagy pedig az ország készülhet arra, hogy a következő néhány ciklusban a Jobbik lesz a Fidesz első számú kihívója. Természetes módon az szocialisták azzal számolnak, hogy ők lesznek ennek a politikai térfélnek a hegemón szereplői, és valljuk be őszintén, eddig ez a törekvésük nem is volt sikertelen. A kormányváltó (sic) szövetség szereplőinek januári megállapodásakor joggal tűnt úgy, hogy Mesterházy sikeresen háttérbe szorította az Együtt-PM-et és a DK-t, és a választás után nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP szempontjából tökéletes megállapodás született, hiszen baloldali riválisaik még frakcióalakításra sem voltak képesek.

Ugyanakkor az MSZP nem lehet nyugodt, hiszen már a kampány alatt kiderült, hogy nagyon komoly hitelességi deficittel küszködik a párt, és ez nagymértékben járult hozzá az összefogás vereségéhez. A hitelesség nem restaurálható azzal, hogy lecseréljük a vezető politikusokat, olyan változást kell tudni megvalósítani, ami kizárja, de legalábbis minimalizálja a „na, ezek is lopnak” percepciót. Ha volt is erre szándék a szocialistáknál, azt a Simon-ügy porba döntötte, és ne feledjük, a Fidesznek több előkészített ügye volt vezető szocialistákról, de már nem tartották szükségesnek azoknak nyilvánosságra hozatalát, olyannyira meggyengítette a szocialista dominanciájú összefogást a párt elnökhelyettesének ügye.

A legfőbb kérdés az, hogy lehet-e egy olyan szervezet a baloldal megújítója, amelyről politikai ellenfele bármikor előszedhet egy mappát? Molnár Zsolt nem akkor hibázott, amikor 18 évesen skinheadekkel óbégatott, hanem akkor, amikor félvállról vette ennek az ügynek a jelentőségét. Politikai értelemben nem az a fontos, hogy milyen ügyei voltak, hanem az, hogy azokkal nem mert őszintén szembenézni, csak akkor szembesült vele, amikor a Fidesz előhúzta az ügyet boszorkánykonyhájából. És ebben a tekintetben Mesterházy felelősségét sem kerülhetjük meg, hiszen saját bevallása szerint ő már korábban tudott a 168 Óra fényképéről, mégsem tett semmit, sőt ezek szerint annak ellenére jelölte a párt Molnárt a nemzetbiztonsági bizottság élére, hogy tisztában volt a fővárosi MSZP elnökének zsarolhatóságával.

Ez az ügy még számos kérdést felvet, többek között azt is, hogy Molnár Zsolt eddig hogyan ment át a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton, ugyanakkor a legfőbb kérdéssel eddig nagyon kevesen foglalkoztak. Miért Molnár Zsolt?

Emlékezzünk arra a hírre, miszerint az MSZP-hez közelálló Egyenlítő blog munkatársai azért sztrájkoltak, mert „vezető budapesti szocialista politikusok rendszeresen beleszóltak a lap működésébe, és egyre erősebb nyomást gyakoroltak a lapra.” Az index.hu forrásai szerint a blog vezető fideszes politikusok viselt ügyeiről nem írhattak, a védett személyek közé tartozott Rogán Antal is. Ha emlékszünk Rogán lakásügyére, és az abban megszólaló ellenzéki politikusokra, egyértelmű, hogy a szocialisták nem voltak túl aktívak az ügyben. Nem feltételezem az ok-okozatiságot, de megértem azokat, akik igen. Többen vélelmezik a közösségi médiában, hogy amennyiben volt megállapodás Rogán és a budapesti szocialista elnök között, a „kopasz-gate” ügy kirobbanása ennek a dílnek a végét jelenthette és számíthatunk további ügyek kiterítésére is.

Most Mesterházy Attilán a sor: Ki kell terítenie a lapokat és fel kell tárnia a nyilvánosság előtt, hogy volt-e bármiféle megállapodás a fővárosi MSZP és Rogán Antal között, amennyiben igen, akkor ezek milyen jellegűek voltak! A lavina elindult, az MSZP elnökének lépnie kell! Vagy passzívan figyeli az eseményeket, olvassa a híreket és véleményeket, vagy pedig mentve a menthetőt saját maga őszintén szembenéz az MSZP ügyeivel és nem várja meg, hogy baloldaliak százezrei újra becsapottnak érezzék magukat, ezáltal a szocialisták magukkal rántsák a mélybe a teljes ellenzéki oldalt.

Többen is írtak már arról, hogy Rogán Antal vagyonnyilatkozata nem fejti ki a valóság minden részletét. Az ügy kirobbanása után - a kötelező Simonozás mellett - Rogán frakcióvezető és 5. kerületi polgármester azzal védekezett, hogy ő azt hitte, hogy a luxuslakás házastársi közös vagyonnak számít, ezért tüntette fel a nyilatkozatában azt, hogy csupán 50%-ban ő a tulajdonosa az ingatlannak. Nehezen hiszem el, hogy a pontosságra máskor oly kínosan ügyelő Rogán éppen ebben az esetben siklott volna el afölött, hogy az Országgyűlési törvény mellékletét képező vagyonnyilatkozati nyomtatvány explicite rendelkezik arról, hogy a nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartási adatokkal megegyezően kell kitölteni! De még ha a törvény eme szakaszát nem is ismerte, az erre való figyelmeztetés a vagyonnyilatkozat pont azon részén van elhelyezve, ahol Rogán "bakizott".

De a történet másik fontos mozzanata az, hogy felesége is jelentős értékkel bíró lakással rendelkezik ugyanabban a budai társasházban. Persze elképzelhetőnek tartom, hogy Rogán-Gaál Cecília olyan vállalkozást vezet, vagy olyan munkája és egyéb törvényes jövedelme van, amiből ez lakás megvásárolható volt, ezt nem tudom, senki nem tudhatja. Még. De jelen helyzetben jogosan merülhet fel a gyanú, hogy Rogán Antal eltitkolt jövedelmével állunk szemben. Ezt a helyzetet tisztázhatja a parlament mentelmi bizottsága, ugyanis nekik joguk van megnézni Rogánné vagyonnyilatkozatát is. Ezért kezdeményezni kell a frakcióvezetővel szemben a vagyonosodási vizsgálatot. Amíg ez nem történik meg, különös pikantériája van ennek a kis malőrnek:

Hétfőn jelent meg Zuschlag botránykönyve. Ebben szexkalandjain és ivászatain, na és gyorshajtásain kívül túl sok mindenről nem esik szó, de állítólag még a Simon-botrány is benne van. Zuschi komoly segítséget kapott a Napi Gazdaságtól meg a Fidesztől, hogy lehetőleg még a kampányban kijöhessen ez a mű, sietni kellett, na.

Azt értjük, hogy mi ebben az üzlet a Fidesz számára, de vajon Cusinak miért érhette meg? Nem gondolom, hogy a könyvkiadásért járó bevétel kellő motiváció lenne Jánosunknak, biztos van itt még valami!

A Simon- és Cusi botrányokon túl még egy komoly ügy borzolta a kedélyeket az elmúlt napokban, ez pedig az országos listát állító kamupártok sokasága. És itt újra összeér a Fidesz és Zuschlag érdekeltsége. Talán emlékeztek rá, hogy a Heti Válasz néhány hete - a jobboldali médiumok közül egyedül - foglalkozott azzal, hogy Zuschlagnak köze van egy kamupárthoz, de újabb információk alapján inkább két ilyen párt van. Aztán a napokban erről már nem nagyon írt senki, jobboldalon meg pláne nem. Miért is tették volna, hiszen a Fidesz szándéka már eleve az volt, hogy sok induló legyen a választáson, osztódjanak csak azok a protest-szavazatok!

Ha igaz, hogy Zuschlag van két kamupárt mögött, akkor nagy eséllyel az lehetett a könyv egyik feltétele, hogy nem nagyon piszkálják a kamupártok jelöltjeit, hiszen ha a projekt sikeres, Cusi a zacskós 50 milliónál is többet kaszálhat a kampánytámogatásokból. Ügyes.

A Fidesz kampányfinanszírozási rendszere tálcán kínálja a lehetőséget a szélhámosok számára, hogy valós politikai szándék nélkül, pusztán az állami támogatásokért induljanak a választáson. Könnyű pénz lesz ez, hiszen a cinikusan "az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről" címet viselő törvény szinte csábít erre a lépésre.

Nézzük meg nagy vonalakban, hogyan is áll össze a kampányfinanszírozás a törvény alapján. Valamennyi egyéni jelölt kap egymillió forintot, amit abban az esetben köteles visszaadni, ha nem ér el 2%-ot. A nagy pénz ugyanakkor nem ebben van, hanem a pártok közvetlen támogatásában. Itt a támogatás mértéke aszerint van megállapítva, hogy az adott párt hány egyéni jelöltet képes állítani. Ez összegszerűen az alábbiak szerint alakul:

27-53: 149 millió 250 ezer forint

54-79: 298 millió 500 ezer forint

80-105: 447 millió 750 ezer forint

106: 597 millió forint

A business pedig abban van a szélhámosok számára, hogy ellentétben az egyéni jelöltek után járó támogatással, a pártlista- támogatással nem kell tételesen elszámolni, garantáltan meg fog nőni a soha meg nem tartott pártrendezvények költségeiről szóló számlák száma...

Nézzük tehát, mekkora befektetést igényel ez az alsó hangon is több, mint százmillió forintot fialó kalandocska.

1. Nyilvánvalóan pártot kell alapítani, ez azonban nem olyan nagy kunszt, lévén, hogy 10 ember ezt már megteheti.

2. Kell találni minimum 27 jelöltet az országban.

3 Jelöltenként 500 aláírást kell összegyűjteni. Ha feltételezzük azt, hogy a kamupárt jelöltjei nem érik el az egyéni választókerületekben a 2%-ot, akkor azt jelenti, hogy a 27 millió forint levonása után kicsivel több, mint 122 millió forint állami támogatás fog maradni, ami a 27 jelölt között elosztva személyenként majdnem 5 millió forint, amiből sok aláírást lehet vásárolni és még bőven marad is...

És akkor azt is meg kell említeni, hogy ez a pénz megtöbbszörözhető, mégpedig úgy, hogy a fent említett 500 ajánló ember nem csak egy pártot ajánl.
Tehát kell egy minimális regionális kapcsolati hálózat, egy számlagyár és máris lehet százmilliókat szakítani. Köszönjük Fidesz!

Az utóbbi időkben nagyon sok szó esik hajléktalan embertársainkról. Sokan írtak már arról, hogy mennyire kegyetlenek a hajléktalanságot kriminalizáló kormányzati és önkormányzati intézkedések, sok szó esett arról is, hogy milyen eszközökkel lehetne segíteni ezen embertársainknak.

A hajléktalanságról folyó diskurzusban ugyanakkor fájóan kevés szó esik azokról az emberi érzésekről, tragédiákról, amelyek egy-egy hajléktalan ember sorsában jelen vannak. Meggyőződésem, hogy az elhagyatottság, a kiszolgáltatottság és elkeseredettség emberileg nehezen érthető meg azoknak a szerencséseknek, akik esténként egy lakásban hajtják álomra a fejüket még akkor is, ha segítőkészen, empátiával fordulnak a hajléktalan emberek felé.

Meg akartam érteni és meg akartam tapasztalni azokat az érzéseket, amelyekkel a budapesti aluljárókban éjszakázó hajléktalan emberek nap, mint nap átélnek, ezért a napokban az egyik belvárosi aluljáróban töltöttem az estét, kora éjszakát. Szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat, mert ugyan nem értek a pszichológiához, de mégis mélységesen megdöbbentett az, hogy milyen érzelmi hullámokon mentem keresztül abban a néhány órában, annak ellenére, hogy tudtam, nekem van fűtött szobám.

Az első élményem még az aluljáró felé menet közben ért. Ekkor már kopottas ruhában, reklámszatyorral a kezemben, fejembe húzott kapucniban gyalogoltam az Astoria felé. Megdöbbentő és ijesztő volt az, hogy az emberek sokkal nagyobb ívben kerültek ki, mint fél órával azelőtt és a szemkontaktus másokkal már szinte lehetetlen volt. Amikor megérkeztem az aluljáróba, leterítettem a kartonpapírt a hideg kőre, letettem magam mellé a szatyromat, és leültem. Ekkor következett be bennem egy elképesztő változás. Ahogy magamra terítettem ócska pokrócomat, kitettem a Fedél Nélkült, egy olyan kitaszítottság-érzés lett úrrá rajtam, amit szavakkal nehéz leírni. Úgy éreztem, hogy már nem vagyok része annak a társadalomnak, melynek tagjai felém magasodva haladnak el mellettem.

Próbáltam felvenni a szemkontaktust a munkából, vásárlásból hazafelé tartó emberekkel, de érdeklődő pillantásokat nem sikerült elkapnom. A legtöbben elkapták tekintetüket, de nagyon fájó volt észrevenni, hogy milyen sok gúnyos, lesajnáló arcot láttam. A több órányi ottlétem alatt egyébként senki nem állt meg, senki sem adott ételt vagy aprópénzt. Hangsúlyozom, nem akarok ítéletet mondani ezen emberek felett, de belehelyezkedve ebben a helyzetbe, minden frusztráció sokkal élesebben hatott.

Ami az „utca” többi szereplőjét illeti, vegyesek voltak a tapasztalataim. Akikben nagyon kellemesen csalódtam, azok az aluljáróban szolgálatot teljesítő rendőrök, akik annak ellenére sem zaklattak, hogy az embertelen jogszabályok értelmében éppen szabályt sértettem. Nem zaklattam senkit, láthatóan nem voltam sem a közbiztonságra, sem a közegészségügyre veszélyes, békén hagytak. Intézkedtek viszont egy csoporttal szemben, akik láthatóan részegen hangoskodtak, másokat zaklató módon, útjukat elállva kéregettek. De itt is elég volt egy figyelmeztetés, csupán azokat igazoltatták, akik fiatalkorúaknak tűntek. Köszönöm a rendőröknek, igazán emberi módon szavatolták az aluljáró biztonságát.

Néhány órának el kellett telnie, hogy más, az aluljáróban „élő” ember megszólítson. A már fentebb említett csoport tőlem nem messze ült a földön. A „főnökük” átszólt nekem és aziránt érdeklődött, hogy mióta vagyok az utcán. Mikor mondtam neki, hogy nemrégen, felvilágosított arról, hogy ez az ő aluljárójuk, és ha ott akarok aludni, fizetnem kell 500 forint helypénzt. Erre természetesen nem voltam hajlandó, mire kilátásba helyeztek egy kiadós verést, amiből azért szerencsére nem lett semmi. Rémisztő volt megtapasztalni, hogy az utca farkastörvénye mennyire kiszolgáltatottá teszi a magányos hajléktalan embereket.

Egy idő után már nagyon fáztam, nem bírtam tovább, felálltam és összeszedtem a kis csomagomat, elindultam hazafelé. Ahogy elhaladtam a valóban hajléktalan emberek mellett, élesen belém hasított a lelkiismeret furdalás, hiszen ők nem tudnak kilépni helyzetükből, ki kell bírniuk azt a tengernyi mellőzöttséget, lenézettséget, kitaszítottságot, amit én is valamennyire megtapasztaltam. És, hogy mi értelme volt az egésznek? Másnap kerestem az utcán, aluljárókban lévő hajléktalan emberek tekintetét, próbáltam az apró mellett egy kis bátorító mosolyt is adni nekik. Tudom, ettől nem fog a sorsuk megoldódni, de higgyétek el, egy-egy gesztus nagyon sokat ér ezeknek az embertársainknak. Főleg ezekben az időkben, mikor a hatalom szégyellnivaló, eltakarítanivaló csúfságnak tartja jelenlétüket.

(Fotók: Kanya Andrea)

A GfK Hungária 2013-ban újra felmérte a lakosság egyes szakmák iránti bizalmának mértékét Arra a kérdésre, hogy „mennyire bízik meg Ön az alábbi szakmák képviselőiben, illetve az alábbi intézményekben?” tízből kilenc megkérdezett a tűzoltóknak, a postásoknak és a tanároknak/tanítóknak szavazott bizalmat, miközben a politikusok megítélése 2008 óta a legutolsó a sorban. És ebben semmi meglepő nincs. Azért nincs, mert az állampolgárok többsége úgy látja, hogy miközben sok honfitársunk számára a mindennapi lét biztosítása a kérdés, addig a politikai elit egymást marva a hatalomért, a még több pénzért, a megrendelésekért stb.stb., de semmiképpen nem a közjóért küzdenek egymással. És félreértés ne essék, az, hogy a politikáról ez a kép alakult ki, az a rendszerváltozást követő politikai szereplők közös felelőssége. Az ország érdeke az, hogy az állampolgárok ne hányjanak sugárban attól, ha meghallják a „politika” szót, ez előfeltétele annak, hogy a részvételi demokrácia valamikor is megvalósulhasson hazánkban. Azt az állapotot elérni, hogy közügyekért széles körben dobbanjon az emberek szíve csak akkor lehet, ha a politikusok és annak leglátványosabb művelői, az országgyűlési képviselők gyökeresen változtatnak a politizálás mikéntjén. A politikusi szakma megbecsülését nagyban aláássák azok az etikátlan megnyilvánulások, amelyekre számos alkalommal láthattunk példát.  Mivel jómagam 2010 óta vagyok képviselő, így én most csak ezekkel az esetekkel foglalkozom, nem vitatván, hogy korábban is vállalhatatlan jelenetek zajlottak a Tisztelt (?) Házban.

Hogyan bízhatnának meg az állampolgárok az Országgyűlés által meghozott törvényekben, ha azt tapasztalják, hogy az országgyűlési képviselő nem tisztelik sem a törvényeket, sem a mindenkori házszabályt? Márpedig úgy látszik, a képviselők közül van, aki úgy gondolja, hogy rá nem vonatkoznak a törvények: 2011 februárjában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a betiltott Magyar Gárda mellényében jelent meg majd szólalt fel a parlamenti ülésen. De ebbe a sorba illeszkedik az is, amikor a fideszes Kerényi Jánost tiltott helyen való dohányzáson kapta a HVG újságírója, majd mikor számon kérte a képviselőn ezt, Kerényi Simon Zoltánként mutatkozott be.Azt gondolom, alapvető etikai norma kell legyen, hogy országgyűlési képviselő semmilyen körülmények között sem támogat olyan kijelentéseket és megnyilvánulásokat, melyek illegális tevékenységre buzdítanának.

Bizonyára az sem vált ki tiszteletet az állampolgárokból, hogy a parlament ülésein rendszeresen elhangzanak sértő és illetlen jellegű szóbeli megnyilvánulások, és gesztusok, kormánypárti és ellenzéki állástól függetlenül:

Emlékezetes eset Novák Előd 2010 júliusában történt bekiabálása, amikor be Meggyes Tamás mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló vita alatt azt üvöltötte, hogy „lógjon”. Párttársa, Vona Gábor 2011 márciusában a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban a volt SZDSZ-ről és az LMP-ről szólva azt a megjegyzést engedte meg magának, hogy: "Mondhatnám úgy is, hogy visszatért a kutya a hányásához". De a Fideszes Bánki Erik sem maradt a Jobbik adósa, 2012 májusában a „Ne ugassál, kisköcsög!” Beszólással illette a jobbikos Novák Elődöt, mialatt a sporttörvény vitája zajlott. Az indulatok gyakori elszabadulását talán legjobban a 2012 júliusában az interpellációra válaszoló fideszes Rétvári Bence mondandójába bekiabáló MSZP-s képviselők, majd az arra a fideszes Wittner Mária által tett visszavágás jellemzi, aki az adott helyzetben az  „Anyád! Ez nem kommunista párt!” megjegyzést tartotta a legmegfelelőbbnek.

De az sem kevésbé méltatlan a Ház szellemiségéhez, hogy egyes képviselők érveléseikben faji, nemi, bőrszínbeli, nemzeti, nyelvi, vallásos meggyőződésbeli, szociális háttérből adódó vagy egészségügyi állapotból következő megkülönböztetésre támaszkodnak. Emlékezetes, hogy 2011 januárjában Tasó László fideszes képviselő a parlamenti ülésen hátrafordulva azt találta mondani az akkor LMP-s, jelenleg PM-es Szabó Tímeát, hogy „mit pofázol bele, kisanyám?”, miután a képviselőnő megkérdezte a fideszes képviselőket, hogy nem lehetne e csendben végighallgatni a felszólalást. Egyszerre tett faji és nemi szempontból is megkülönböztető megjegyzést a jobbikos Zagyva György Gyula 2013 februárjában: szexista beszólásokkal zaklatta Osztolykán Ágnes LMP-s képviselőnőt a parlament egyik folyosóján az ülés után. Osztolykán megkérdezte a képviselőtársait, hogy valaki haza vinné e? Erre a kérdésére Zagyva azt válaszolta, hogy „attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek!' És a döbbenetes esetek felsorolását még folytathatnánk.

A kétharmados kormánytöbbség birtokában ma egyes kormánypárti képviselők azt gondolják, hogy politikai alapon eldönthetik, mely képviselői megnyilvánulás helyes illetve helytelen. 2012 áprilisában a fideszes Kövér László Schmitt Pál lemondása után úgy érezte, ehhez joga van: „Engedelmükkel hozzátenném azt, ha már az elmúlt napokban a méltóságról és méltatlanságról hosszú vita kerekedett a sajtóban, hogy az önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az Országgyűlésben.” Mindezek után fontos volna rögzíteni azt az alapvető normát, hogy véleménynyilvánítás szabadságának joga parlamentben az országgyűlési képviselőket kormánypárti vagy ellenzéki állásuktól függetlenül megilleti.

De a közbizalom kialakításához nem csupán az ilyen jelenségek száműzése szükséges. Kell az is, hogy a képviselők vállalják a közvélemény előtt is saját véleményüket, hiszen választóik ebből a célból küldték őket a parlamentbe. Talán emlékeznek az Index.hu „Hogyan éljük túl a Halálfolyosót?” című videójára, amiben a hírportál teljesen jogosan figurázza ki azokat a képviselőket, akik liftbe menekülve, újságírót sajtóosztályhoz küldve vagy éppen telefon mögé bújva próbálják megúszni a kellemetlen kérdéseket. Ezért fontos az, hogy a képviselőkre vonatkozó etikai normák között szerepeljen az is, hogy nem tagadható meg a nyilvános válaszadás bármely olyan kérdésre, mely nem bizalmas információra és/vagy magánéleti eseményre reflektál.

Az említett eseteket figyelembe véve az Országgyűlés döntéseinek végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a törvényhozást megfelelő közbizalom övezze.

A helyzet megváltoztatásához a ciklus során nem történtek meg a legfontosabb lépések. A képviselők jogállására valamint az Országgyűlésre vonatkozóan megalkotott törvények hiányossága, hogy a parlamenti fegyelmi jog és a képviselői magatartási szabályok felülvizsgálatakor az előbbi szempont hangsúlyosabbnak bizonyult az utóbbinál, azok egymással való összefüggésének mérlegelésekor a jogalkotó nem járt el kellő gondossággal. A fegyelmi jogkör jelenlegi szabályozása nem megfelelő eszköz az etikai normák betartatására. Kell egy olyan konszenzusos alapon megalkotott etikai normarendszer, ami alapjául szolgálhatna a politikai diskurzus normálisabb keretekben tartására.

Ennek érdekében Országgyűlési Határozati javaslatot nyújtottam be „Az országgyűlési képviselői kötelezettségek gyakorlásának etikai normáiról” címmel, amelyben egyrészt felsorolásra kerülnek azok az etikai normák, amelyek megszegése súlyosan rombolja a Ház tekintélyét, másfelől rögzíti, hogy elfogadásával Országgyűlés képviselőcsoportok kötelezettséget vállalnak, hogy az etikai kódexet be nem tartó képviselőiket előzetes figyelmeztetés után a képviselőcsoportból kizárják, és mandátumuk visszaadására szólítják fel.

Az Országgyűlési Etikai Kódex megalkotása nem csak a képviselők érdeke, hanem a társadalom jogos elvárása is egyben, hogy a különböző pártokhoz tartozó képviselők tiszteletben tartják egymás személyiségét, emberi méltóságát. Az érvek ütköztetése előreviszi országunkat, de a személyeskedő hangnem megöli az értelmes vitákat is. Amennyiben az Országgyűlés számára fontos saját társadalmi megítélése, konszenzusra volna szükség az Országgyűlési képviselőcsoportok között abban, hogy rögzítse azon etikai normákat, amelyek megsértése rombolja az Országgyűlésbe vetett közbizalmat.  A Párbeszéd Magyarországért a következő pontokat ajánlja megfontolásra:

1. Az országgyűlési képviselő minden körülmények között, engedelmeskedik hivatali eskütételében szereplő kötelezettségeinek.

2. Az országgyűlési képviselő minden körülmények között, az Alaptörvény, a mindenkori házszabály és egyéb szabályozó jellegű dokumentumok szellemében és azok tiszteletével jár el.

3. Az országgyűlési képviselő morális felelősségvállalással tartozik a társadalom egésze részére közéleti megnyilvánulásaiért, beszédeiért, szavazói magatartásáért, stb. Az országgyűlési képviselő nem hivatkozhat kormányhivatalnoktól, párttól vagy egyéb más magánszemélytől származó nyomásgyakorlásra szavazói magatartásának megváltoztatásának igazolásaképp. A képviselői felelősséget vállal az általa elkövetett hibákért és azok minél előbbi kijavítására törekszik.

4. Az országgyűlési képviselő tartózkodik a sértő és illetlen jellegű szóbeli megnyilvánulásoktól, kijelentésektől, gesztusoktól és egyéb viselkedési formáktól, melyek tiszteletlenül érinthetik a parlament intézményét. A parlamenti képviselő döntéseit logikus érvelés mellett tényekre, és jogos következtetésekre alapozza.

5. Az országgyűlési képviselő tartózkodik és semmilyen körülmények között sem támogat olyan kijelentéseket és megnyilvánulásokat, melyek illegális tevékenységre buzdítanának. A parlamenti képviselő szem előtt tartja az emberi jogok alapelveinek érvényesülését, és soha nem támaszkodik érveléseiben faji, nemi, bőrszínbeli, nemzeti, nyelvi, vallásos meggyőződésbeli, szociális háttérből adódó vagy egészségügyi állapotból következő megkülönböztetésre.

6. Az országgyűlési képviselő kerüli és elutasítja a személyes vagy nemzeti érdekből származó összeférhetetlenség látszatát is. A parlamenti képviselő kerüli az olyan szituációkat, meghívásokat, melyek az összeférhetetlenség jogos látszatát kelthetik vagy nem megfelelő színben tüntetnék fel a parlamentet.

7. Az országgyűlési képviselő tartózkodik az olyan parlamenti nyomozati bizottságok munkájában történő részvételtől, melyek vizsgált fókusza vagy a vizsgált időszak bármilyen módon is kötődik a képviselő munkájához.

8. Az országgyűlési képviselő nem használja fel befolyását vagy pozíciójából adódó előnyeit, hogy jogtalanul és/vagy illegálisan befolyásolja bármely közszolgálati intézmény döntését.

9. Az országgyűlési képviselő tartózkodik a pozíciójából adódóan hozzáférhető adatok saját vagy mások hasznára történő felhasználásától.

10. Az országgyűlési képviselő a lehető legkörültekintőbben és takarékosabban él a számára biztosított erőforrásokkal és kedvezményekkel.

11. Az országgyűlési képviselő együttműködő magatartást köteles tanúsítani a rendvédelmi hatóságok bármely tisztviselőjének jogos kérésére.

12. Az országgyűlési képviselő köteles előzékeny és udvarias elbánásban részesíteni minden parlamenti dolgozót, egyéb önkormányzati vagy köztisztviselői intézmények munkatársait és nagy általánosságban, a társadalom minden egyes tagját.

13. Az országgyűlési képviselő köteles folyamatos jelleggel képezni magát a demokrácia és a politikai kultúra változásainak területén, mind saját országának, mind egyéb más országok viszonylatában.

14. Az országgyűlési képviselő állandó jelleggel dolgozik retorikai készségein és törekszik a magyar nyelv minél magasabb fokú művelésére.

15. Az országgyűlési képviselő magánéletében is tartózkodik az olyan megnyilvánulásoktól, melyek kétséget ébreszthetnek azon kötelezettségével és képességével kapcsolatban, mely szerint megfelelő módon képes ellátni hivatalát. 

16. Az országgyűlési képviselő nagy figyelmet fordít a társadalommal folytatott aktív kapcsolattartásra.

17. Az országgyűlési képviselő érzékenyen és hozzáértéssel reagál a társadalom egészére és a tömegkommunikáció történéseire.

18. Az országgyűlési képviselő soha nem tagadja meg a nyilvános válaszadást bármely olyan kérdésre, mely nem bizalmas információra és/vagy magánéleti eseményre reflektál.

19. A véleménynyilvánítás szabadságának joga parlamentben az országgyűlési képviselőket kormánypárti vagy ellenzéki állásuktól függetlenül megilleti.

20. A Ház tisztségviselőit megilleti a véleménynyilvánítás szabadságának joga.

Kezdje a következő Országgyűlés munkáját azzal, hogy számba veszi azokat a magatartási normákat, amelyeket nemkívánatosnak és amelyeket szükségesnek tartanak a politikai arénában!

2013. szeptember 23-29-én került megrendezésre az Állampolgári Részvétel Hete, melynek során civil hálózatok, nonprofit szervezetek Magyarország-szerte több mint száz településen mintegy 100 civil szervezet bevonásával 54 rendezvényt tartottak annak érdekében, hogy rámutassanak a demokratikus részvétel és az aktív állampolgáriság fontosságára, bemutassák a létező hazai jó példákat és gyakorlatokat, valamint rávilágítsanak a meglévő hiányosságokra.

Az ÁRH 17 országban egyszerre szerveződik, a Central and Eastern European Citizens Network tagszervezetei révén, Magyarországról, többek közt a Civil Kollégium Alapítvány, a Közösségfejlesztők Egyesülete és még sok más intézmény aktív részvételével.

Az Együtt 2014-PM szövetség ezúton is szeretné felhívni a közvélemény és a Kormány figyelmét az állampolgári részvétel, valamint a civil szervezetek tájékoztatásának és bevonásának fontosságára. A magyar közélet jelenlegi állapotában a programsorozatban részt vevő civilszervezetek számára komoly erőfeszítéseket igényelt, hogy a szenzációhajhászástól és erőszaktól teljesen mentes programokra felhívja a politikai szereplők és a médiafigyelmét. A jövőben feltétlenül több figyelmet kellene szentelni annak, hogy az állampolgárok széles köre értesüljön ezen egyedülálló rendezvénysorozat eseményeiről.

Az elmúlt időszak kormányzati lépései, a társadalmi egyeztetés nélkül zajló gyorsított törvényhozás szembemegy az országban aktívan jelen lévő és munkálkodó civil szervezetek közéleti részvételi lehetőségével.Az Együtt 2014-PM szövetség ezért az említett trend visszafordítására, az állampolgári részvételt ösztönző törvényhozási folyamatok megteremtésére törekszik, amiben szövetségesként tekint a hazai aktív állampolgárokra és civilszervezeteikre.

Manyup lenyúlás, jogállamiság beszántása, baltás gyilkos tenyéren hordozása, magyarság lefélázsiaizása, Simicska-Nyerges boom, trafikok elpalcsósítása, földosztás Orbán új földesurainak, Pető Intézet lelketlen kicsinálása stb. 

Mi a közös bennük? 

Valamennyi a Fidesz azon ámokfutásai közé tartozik, amelyek miatt egy nyugati országban egy kormánynak már rég mennie kellett volna. Sokan lamentálnak azon, hogy az az általános felháborodás, ami a Fidesz-birodalom agresszív terjedése miatt már régen kialakult, vajon miért nem manifesztálódik valamiben. Mi az akadálya, hogy a népharag nem robban és nem küldik el a magyarok ezt a maffia-kormányt? 

Nos, véleményem szerint egy szikra hiányzik csupán, egy olyan csatorna, amin kifejezhetővé válik a düh, elkeseredettség. És Orbán Viktor nem hülye. Tudja, hogy egy ilyen lehetőség kormányzásának végét jelentheti, éppen ezért meg kellett nehezíteni a sikeres népszavazások megtartásának lehetőségét. Tudja, hogy ha elindulna egy ilyen, akkor a rezsi-kamu már nem működne, hiába használna egyre harciasabb retorikát, a tematizálás kiesne a kezei közül. Ezért nyilatkozhatják azt kormánypárti politikusok - persze név nélkül-, hogy ők nagy ívben tesznek az átengedett trafikos népszavazási kérdésekre, így is úgy is megakadályozzák ezt (lásd tegnapi index cikk). 

De ezt támasztja alá Navracsics Tibor válasza is, amit írásbeli kérdésemre adott: "Az Országgyűlés Alaptörvényben megfogalmazott törvényalkotási jogát tehát a választópolgároknak az érvényes és eredményes népszavazáson feltett konkrét kérdéssel kapcsolatosan kinyilvánított döntése köti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konkrét népszavazási döntést nem érintő, a népszavazási kérdéssel esetlegesen összefüggő társadalmi viszonyokat az Országgyűlés ne szabályozhatná vagy változtathatná meg." Értsd: Hiába indulna el egy népszavazási kezdeményezés, a kétharmad majd jól keresztbe tesz, befogjátok ti a pofátokat.

De mit lehet tenni? Nos elsősorban az elégedetlenek nem lehetnek többé fotelforradalmárok. Nem elég hőzöngeni, meg kell ragadni minden cselekvési lehetőséget. Másodsorban az ellenzék végre kezd kilábalni a tehetetlen kábultságból, megszületett a kormányváltást lehetővé tévő megállapodás. De cselekedni kell, méghozzá minél hamarabb és minél határozottabban! Meg kell teremteni a csatornát, amin a düh és elkeseredettség megmutathatja erejét. Harmadsorban az ellenzéknek meg kell mutatni, hogy milyen világot képzel el Orbán után. Negyedsorban meg kell akadályozni, hogy még egyszer megismétlődhessen az ámokfutás. Ennek érdekében nem szabad a jobboldali érzelmű embereket ellenségként kezelni, mert gyűlölet gyűlöletet szül, és ez Orbán Viktor erejének titka. Sok munkánk van még valamennyiünknek, de hiszem, hogy sikerülni fog!