A GfK Hungária 2013-ban újra felmérte a lakosság egyes szakmák iránti bizalmának mértékét Arra a kérdésre, hogy „mennyire bízik meg Ön az alábbi szakmák képviselőiben, illetve az alábbi intézményekben?” tízből kilenc megkérdezett a tűzoltóknak, a postásoknak és a tanároknak/tanítóknak szavazott bizalmat, miközben a politikusok megítélése 2008 óta a legutolsó a sorban. És ebben semmi meglepő nincs. Azért nincs, mert az állampolgárok többsége úgy látja, hogy miközben sok honfitársunk számára a mindennapi lét biztosítása a kérdés, addig a politikai elit egymást marva a hatalomért, a még több pénzért, a megrendelésekért stb.stb., de semmiképpen nem a közjóért küzdenek egymással. És félreértés ne essék, az, hogy a politikáról ez a kép alakult ki, az a rendszerváltozást követő politikai szereplők közös felelőssége. Az ország érdeke az, hogy az állampolgárok ne hányjanak sugárban attól, ha meghallják a „politika” szót, ez előfeltétele annak, hogy a részvételi demokrácia valamikor is megvalósulhasson hazánkban. Azt az állapotot elérni, hogy közügyekért széles körben dobbanjon az emberek szíve csak akkor lehet, ha a politikusok és annak leglátványosabb művelői, az országgyűlési képviselők gyökeresen változtatnak a politizálás mikéntjén. A politikusi szakma megbecsülését nagyban aláássák azok az etikátlan megnyilvánulások, amelyekre számos alkalommal láthattunk példát. Mivel jómagam 2010 óta vagyok képviselő, így én most csak ezekkel az esetekkel foglalkozom, nem vitatván, hogy korábban is vállalhatatlan jelenetek zajlottak a Tisztelt (?) Házban.
Hogyan bízhatnának meg az állampolgárok az Országgyűlés által meghozott törvényekben, ha azt tapasztalják, hogy az országgyűlési képviselő nem tisztelik sem a törvényeket, sem a mindenkori házszabályt? Márpedig úgy látszik, a képviselők közül van, aki úgy gondolja, hogy rá nem vonatkoznak a törvények: 2011 februárjában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a betiltott Magyar Gárda mellényében jelent meg majd szólalt fel a parlamenti ülésen. De ebbe a sorba illeszkedik az is, amikor a fideszes Kerényi Jánost tiltott helyen való dohányzáson kapta a HVG újságírója, majd mikor számon kérte a képviselőn ezt, Kerényi Simon Zoltánként mutatkozott be.Azt gondolom, alapvető etikai norma kell legyen, hogy országgyűlési képviselő semmilyen körülmények között sem támogat olyan kijelentéseket és megnyilvánulásokat, melyek illegális tevékenységre buzdítanának.
Bizonyára az sem vált ki tiszteletet az állampolgárokból, hogy a parlament ülésein rendszeresen elhangzanak sértő és illetlen jellegű szóbeli megnyilvánulások, és gesztusok, kormánypárti és ellenzéki állástól függetlenül:
Emlékezetes eset Novák Előd 2010 júliusában történt bekiabálása, amikor be Meggyes Tamás mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló vita alatt azt üvöltötte, hogy „lógjon”. Párttársa, Vona Gábor 2011 márciusában a gyöngyöspatai eseményekkel kapcsolatban a volt SZDSZ-ről és az LMP-ről szólva azt a megjegyzést engedte meg magának, hogy: "Mondhatnám úgy is, hogy visszatért a kutya a hányásához". De a Fideszes Bánki Erik sem maradt a Jobbik adósa, 2012 májusában a „Ne ugassál, kisköcsög!” Beszólással illette a jobbikos Novák Elődöt, mialatt a sporttörvény vitája zajlott. Az indulatok gyakori elszabadulását talán legjobban a 2012 júliusában az interpellációra válaszoló fideszes Rétvári Bence mondandójába bekiabáló MSZP-s képviselők, majd az arra a fideszes Wittner Mária által tett visszavágás jellemzi, aki az adott helyzetben az „Anyád! Ez nem kommunista párt!” megjegyzést tartotta a legmegfelelőbbnek.
De az sem kevésbé méltatlan a Ház szellemiségéhez, hogy egyes képviselők érveléseikben faji, nemi, bőrszínbeli, nemzeti, nyelvi, vallásos meggyőződésbeli, szociális háttérből adódó vagy egészségügyi állapotból következő megkülönböztetésre támaszkodnak. Emlékezetes, hogy 2011 januárjában Tasó László fideszes képviselő a parlamenti ülésen hátrafordulva azt találta mondani az akkor LMP-s, jelenleg PM-es Szabó Tímeát, hogy „mit pofázol bele, kisanyám?”, miután a képviselőnő megkérdezte a fideszes képviselőket, hogy nem lehetne e csendben végighallgatni a felszólalást. Egyszerre tett faji és nemi szempontból is megkülönböztető megjegyzést a jobbikos Zagyva György Gyula 2013 februárjában: szexista beszólásokkal zaklatta Osztolykán Ágnes LMP-s képviselőnőt a parlament egyik folyosóján az ülés után. Osztolykán megkérdezte a képviselőtársait, hogy valaki haza vinné e? Erre a kérdésére Zagyva azt válaszolta, hogy „attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek!' És a döbbenetes esetek felsorolását még folytathatnánk.
A kétharmados kormánytöbbség birtokában ma egyes kormánypárti képviselők azt gondolják, hogy politikai alapon eldönthetik, mely képviselői megnyilvánulás helyes illetve helytelen. 2012 áprilisában a fideszes Kövér László Schmitt Pál lemondása után úgy érezte, ehhez joga van: „Engedelmükkel hozzátenném azt, ha már az elmúlt napokban a méltóságról és méltatlanságról hosszú vita kerekedett a sajtóban, hogy az önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az Országgyűlésben.” Mindezek után fontos volna rögzíteni azt az alapvető normát, hogy véleménynyilvánítás szabadságának joga parlamentben az országgyűlési képviselőket kormánypárti vagy ellenzéki állásuktól függetlenül megilleti.
De a közbizalom kialakításához nem csupán az ilyen jelenségek száműzése szükséges. Kell az is, hogy a képviselők vállalják a közvélemény előtt is saját véleményüket, hiszen választóik ebből a célból küldték őket a parlamentbe. Talán emlékeznek az Index.hu „Hogyan éljük túl a Halálfolyosót?” című videójára, amiben a hírportál teljesen jogosan figurázza ki azokat a képviselőket, akik liftbe menekülve, újságírót sajtóosztályhoz küldve vagy éppen telefon mögé bújva próbálják megúszni a kellemetlen kérdéseket. Ezért fontos az, hogy a képviselőkre vonatkozó etikai normák között szerepeljen az is, hogy nem tagadható meg a nyilvános válaszadás bármely olyan kérdésre, mely nem bizalmas információra és/vagy magánéleti eseményre reflektál.
Az említett eseteket figyelembe véve az Országgyűlés döntéseinek végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a törvényhozást megfelelő közbizalom övezze.
A helyzet megváltoztatásához a ciklus során nem történtek meg a legfontosabb lépések. A képviselők jogállására valamint az Országgyűlésre vonatkozóan megalkotott törvények hiányossága, hogy a parlamenti fegyelmi jog és a képviselői magatartási szabályok felülvizsgálatakor az előbbi szempont hangsúlyosabbnak bizonyult az utóbbinál, azok egymással való összefüggésének mérlegelésekor a jogalkotó nem járt el kellő gondossággal. A fegyelmi jogkör jelenlegi szabályozása nem megfelelő eszköz az etikai normák betartatására. Kell egy olyan konszenzusos alapon megalkotott etikai normarendszer, ami alapjául szolgálhatna a politikai diskurzus normálisabb keretekben tartására.
Ennek érdekében Országgyűlési Határozati javaslatot nyújtottam be „Az országgyűlési képviselői kötelezettségek gyakorlásának etikai normáiról” címmel, amelyben egyrészt felsorolásra kerülnek azok az etikai normák, amelyek megszegése súlyosan rombolja a Ház tekintélyét, másfelől rögzíti, hogy elfogadásával Országgyűlés képviselőcsoportok kötelezettséget vállalnak, hogy az etikai kódexet be nem tartó képviselőiket előzetes figyelmeztetés után a képviselőcsoportból kizárják, és mandátumuk visszaadására szólítják fel.
Az Országgyűlési Etikai Kódex megalkotása nem csak a képviselők érdeke, hanem a társadalom jogos elvárása is egyben, hogy a különböző pártokhoz tartozó képviselők tiszteletben tartják egymás személyiségét, emberi méltóságát. Az érvek ütköztetése előreviszi országunkat, de a személyeskedő hangnem megöli az értelmes vitákat is. Amennyiben az Országgyűlés számára fontos saját társadalmi megítélése, konszenzusra volna szükség az Országgyűlési képviselőcsoportok között abban, hogy rögzítse azon etikai normákat, amelyek megsértése rombolja az Országgyűlésbe vetett közbizalmat. A Párbeszéd Magyarországért a következő pontokat ajánlja megfontolásra:
1. Az országgyűlési képviselő minden körülmények között, engedelmeskedik hivatali eskütételében szereplő kötelezettségeinek.
2. Az országgyűlési képviselő minden körülmények között, az Alaptörvény, a mindenkori házszabály és egyéb szabályozó jellegű dokumentumok szellemében és azok tiszteletével jár el.
3. Az országgyűlési képviselő morális felelősségvállalással tartozik a társadalom egésze részére közéleti megnyilvánulásaiért, beszédeiért, szavazói magatartásáért, stb. Az országgyűlési képviselő nem hivatkozhat kormányhivatalnoktól, párttól vagy egyéb más magánszemélytől származó nyomásgyakorlásra szavazói magatartásának megváltoztatásának igazolásaképp. A képviselői felelősséget vállal az általa elkövetett hibákért és azok minél előbbi kijavítására törekszik.
4. Az országgyűlési képviselő tartózkodik a sértő és illetlen jellegű szóbeli megnyilvánulásoktól, kijelentésektől, gesztusoktól és egyéb viselkedési formáktól, melyek tiszteletlenül érinthetik a parlament intézményét. A parlamenti képviselő döntéseit logikus érvelés mellett tényekre, és jogos következtetésekre alapozza.
5. Az országgyűlési képviselő tartózkodik és semmilyen körülmények között sem támogat olyan kijelentéseket és megnyilvánulásokat, melyek illegális tevékenységre buzdítanának. A parlamenti képviselő szem előtt tartja az emberi jogok alapelveinek érvényesülését, és soha nem támaszkodik érveléseiben faji, nemi, bőrszínbeli, nemzeti, nyelvi, vallásos meggyőződésbeli, szociális háttérből adódó vagy egészségügyi állapotból következő megkülönböztetésre.
6. Az országgyűlési képviselő kerüli és elutasítja a személyes vagy nemzeti érdekből származó összeférhetetlenség látszatát is. A parlamenti képviselő kerüli az olyan szituációkat, meghívásokat, melyek az összeférhetetlenség jogos látszatát kelthetik vagy nem megfelelő színben tüntetnék fel a parlamentet.
7. Az országgyűlési képviselő tartózkodik az olyan parlamenti nyomozati bizottságok munkájában történő részvételtől, melyek vizsgált fókusza vagy a vizsgált időszak bármilyen módon is kötődik a képviselő munkájához.
8. Az országgyűlési képviselő nem használja fel befolyását vagy pozíciójából adódó előnyeit, hogy jogtalanul és/vagy illegálisan befolyásolja bármely közszolgálati intézmény döntését.
9. Az országgyűlési képviselő tartózkodik a pozíciójából adódóan hozzáférhető adatok saját vagy mások hasznára történő felhasználásától.
10. Az országgyűlési képviselő a lehető legkörültekintőbben és takarékosabban él a számára biztosított erőforrásokkal és kedvezményekkel.
11. Az országgyűlési képviselő együttműködő magatartást köteles tanúsítani a rendvédelmi hatóságok bármely tisztviselőjének jogos kérésére.
12. Az országgyűlési képviselő köteles előzékeny és udvarias elbánásban részesíteni minden parlamenti dolgozót, egyéb önkormányzati vagy köztisztviselői intézmények munkatársait és nagy általánosságban, a társadalom minden egyes tagját.
13. Az országgyűlési képviselő köteles folyamatos jelleggel képezni magát a demokrácia és a politikai kultúra változásainak területén, mind saját országának, mind egyéb más országok viszonylatában.
14. Az országgyűlési képviselő állandó jelleggel dolgozik retorikai készségein és törekszik a magyar nyelv minél magasabb fokú művelésére.
15. Az országgyűlési képviselő magánéletében is tartózkodik az olyan megnyilvánulásoktól, melyek kétséget ébreszthetnek azon kötelezettségével és képességével kapcsolatban, mely szerint megfelelő módon képes ellátni hivatalát.
16. Az országgyűlési képviselő nagy figyelmet fordít a társadalommal folytatott aktív kapcsolattartásra.
17. Az országgyűlési képviselő érzékenyen és hozzáértéssel reagál a társadalom egészére és a tömegkommunikáció történéseire.
18. Az országgyűlési képviselő soha nem tagadja meg a nyilvános válaszadást bármely olyan kérdésre, mely nem bizalmas információra és/vagy magánéleti eseményre reflektál.
19. A véleménynyilvánítás szabadságának joga parlamentben az országgyűlési képviselőket kormánypárti vagy ellenzéki állásuktól függetlenül megilleti.
20. A Ház tisztségviselőit megilleti a véleménynyilvánítás szabadságának joga.
Kezdje a következő Országgyűlés munkáját azzal, hogy számba veszi azokat a magatartási normákat, amelyeket nemkívánatosnak és amelyeket szükségesnek tartanak a politikai arénában!
