Mesterházy Attila előszeretettel beszél arról, hogy ez az MSZP már nem az az MSZP. Hangsúlyozza, hogy mind a párt, mind pedig annak vezetősége megújult, megfiatalodott, tanultak a múlt hibáiból. Ennek a megújulásnak a jegyében került kacskaringós úton a budapesti MSZP élére Molnár Zsolt.

Az április 6-ai „kormányváltó szövetség” súlyos bukása után a baloldal nagyon komoly válaszút elé érkezett: vagy sikerül hiteles módon alternatívát kínálni az immár hárompólusúvá vált politikai mezőnyben, vagy pedig az ország készülhet arra, hogy a következő néhány ciklusban a Jobbik lesz a Fidesz első számú kihívója. Természetes módon az szocialisták azzal számolnak, hogy ők lesznek ennek a politikai térfélnek a hegemón szereplői, és valljuk be őszintén, eddig ez a törekvésük nem is volt sikertelen. A kormányváltó (sic) szövetség szereplőinek januári megállapodásakor joggal tűnt úgy, hogy Mesterházy sikeresen háttérbe szorította az Együtt-PM-et és a DK-t, és a választás után nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP szempontjából tökéletes megállapodás született, hiszen baloldali riválisaik még frakcióalakításra sem voltak képesek.

Ugyanakkor az MSZP nem lehet nyugodt, hiszen már a kampány alatt kiderült, hogy nagyon komoly hitelességi deficittel küszködik a párt, és ez nagymértékben járult hozzá az összefogás vereségéhez. A hitelesség nem restaurálható azzal, hogy lecseréljük a vezető politikusokat, olyan változást kell tudni megvalósítani, ami kizárja, de legalábbis minimalizálja a „na, ezek is lopnak” percepciót. Ha volt is erre szándék a szocialistáknál, azt a Simon-ügy porba döntötte, és ne feledjük, a Fidesznek több előkészített ügye volt vezető szocialistákról, de már nem tartották szükségesnek azoknak nyilvánosságra hozatalát, olyannyira meggyengítette a szocialista dominanciájú összefogást a párt elnökhelyettesének ügye.

A legfőbb kérdés az, hogy lehet-e egy olyan szervezet a baloldal megújítója, amelyről politikai ellenfele bármikor előszedhet egy mappát? Molnár Zsolt nem akkor hibázott, amikor 18 évesen skinheadekkel óbégatott, hanem akkor, amikor félvállról vette ennek az ügynek a jelentőségét. Politikai értelemben nem az a fontos, hogy milyen ügyei voltak, hanem az, hogy azokkal nem mert őszintén szembenézni, csak akkor szembesült vele, amikor a Fidesz előhúzta az ügyet boszorkánykonyhájából. És ebben a tekintetben Mesterházy felelősségét sem kerülhetjük meg, hiszen saját bevallása szerint ő már korábban tudott a 168 Óra fényképéről, mégsem tett semmit, sőt ezek szerint annak ellenére jelölte a párt Molnárt a nemzetbiztonsági bizottság élére, hogy tisztában volt a fővárosi MSZP elnökének zsarolhatóságával.

Ez az ügy még számos kérdést felvet, többek között azt is, hogy Molnár Zsolt eddig hogyan ment át a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton, ugyanakkor a legfőbb kérdéssel eddig nagyon kevesen foglalkoztak. Miért Molnár Zsolt?

Emlékezzünk arra a hírre, miszerint az MSZP-hez közelálló Egyenlítő blog munkatársai azért sztrájkoltak, mert „vezető budapesti szocialista politikusok rendszeresen beleszóltak a lap működésébe, és egyre erősebb nyomást gyakoroltak a lapra.” Az index.hu forrásai szerint a blog vezető fideszes politikusok viselt ügyeiről nem írhattak, a védett személyek közé tartozott Rogán Antal is. Ha emlékszünk Rogán lakásügyére, és az abban megszólaló ellenzéki politikusokra, egyértelmű, hogy a szocialisták nem voltak túl aktívak az ügyben. Nem feltételezem az ok-okozatiságot, de megértem azokat, akik igen. Többen vélelmezik a közösségi médiában, hogy amennyiben volt megállapodás Rogán és a budapesti szocialista elnök között, a „kopasz-gate” ügy kirobbanása ennek a dílnek a végét jelenthette és számíthatunk további ügyek kiterítésére is.

Most Mesterházy Attilán a sor: Ki kell terítenie a lapokat és fel kell tárnia a nyilvánosság előtt, hogy volt-e bármiféle megállapodás a fővárosi MSZP és Rogán Antal között, amennyiben igen, akkor ezek milyen jellegűek voltak! A lavina elindult, az MSZP elnökének lépnie kell! Vagy passzívan figyeli az eseményeket, olvassa a híreket és véleményeket, vagy pedig mentve a menthetőt saját maga őszintén szembenéz az MSZP ügyeivel és nem várja meg, hogy baloldaliak százezrei újra becsapottnak érezzék magukat, ezáltal a szocialisták magukkal rántsák a mélybe a teljes ellenzéki oldalt.